A lebegőhorgos szerelék - Schlott Christian írása

A 2014-es év november derekán meglátogatott jó öreg barátom Martin, akivel harminc éve együtt kezdtük a bojlizást, és aki most a kellemeset a hasznossal szerette volna összekötni. Az autóját javíttatás céljából a szervízbe vittük és úgy döntöttünk, hogy arra a négy napra, ameddig tart a javítás, horgászni megyünk. Egy Miskolc környéki tavat szerettem volna megismertetni vele, mégpedig a Harsányi tavat, ahol a tógazdának köszönhetően röviddel a horgászat előtt sikerült is egy horgászhelyet kapnunk. A tóval kapcsolatban az tűnt fel nekem legelőször, hogy milyen nagy mennyiségű igazán nagy pontynak ad otthont. A november közepére tervezett horgászatunkhoz tökéletes célpontnak tűnt, hogy egy pár nagy pontyot uszonyára fektessünk, és lencsevégre kapjunk. Igazából előtte még szerettem volna bojlit készíteni, de a munkám olyan mértékben igénybe vett, hogy ebből nem lett semmi, ezért elhatároztuk, hogy kész TNT golyókkal próbálunk szerencsét. A barátaimtól már tudomásom volt róla, hogy ezen a vizen a fűszeres bojlik nagyon jól működnek.

Készítsünk horogpasztát gyorsan a parton

Hogyan készíthetünk horogpasztát külön hozzávalók nélkül? Egészen egyszerű. Forrásban levő vizet öntünk egy pár bojlira (legjobb ha abból a fajtából, amelyikkel csalizunk), majd hagyjuk fél órán át ázni benne.

Egy Crusher-rel (bojli tördelő) a már megázott bojlit olyan finomra morzsoljuk, ahogyan csak tudjuk. 

Az utolsó pillanatban még csatlakozott hozzánk barátom Robi, így hárman horgásztunk a gát közelében. Martin, akivel 30 évvel ezelőtt együtt kezdtük a bojlihorgászatot, és Robi, a padawanom (jedi tanítványom), akit 3 éve fertőztem meg a bojli vírussal. Martin és én nekiláttunk a helykeresésnek, miközben Robi a tábort kezdte felépíteni. Olyan helyeket kerestünk, ahol az iszapos rész találkozott a keményebb medrű területekkel, ide helyeztük el az IHP Carp Company Big Water fantázianevű dőlőbójáját, amelyeket még az opcionálisan elérhető illatpatronnal (ICC Underwater Cloud Maker) is felszereltünk.

Dől az aroma és a fény

A dőlőbójáinkra szerelt illatpatronba (Cloud Maker) is melasz került, amit szuper jó ötletnek tartok, így több napig is mindig lesz egy illatfelhő a horgászhelyünk környékén.

A szivacs betét felszívja a tartalmát, és hosszabb időn keresztül egyenletesen adja ki magából a hatóanyagokat.

Rögtön az ólom öntvény bójatalp fölé került az aromakapszula becsavarásra, és egészen 6 méteres mélységig tudjuk a bóját kibővíteni hozzácsavarozható részekkel.

Klassz, hogy a bójafejeken egy mágneses stift (Magic Pen) segítségével színt tudok változtatni (nálam egy három színű világítófej volt, de létezik hét szín váltására alkalmas fej is), vagy le tudom kapcsolni, anélkül, hogy nehézkesen szét és össze kellene csavargatni. Színei: Piros...

...zöld...

 ...valamint kék.

Megvilágított bója a mágnes stifttel érintéssel (Magic Pen) be- és kikapcsolható. Ezt a szisztémát mindenkinek ajánlom, univerzálisan felhasználható, és tökéletes a kidolgozása.

Csak spórolósan etettünk, egy-két maréknyi feltuningolt TNT-t . Mivel itt nagyon kevesen horgásznak a parthoz közel ( a legtöbben a parttól 100-140 méterre horgásznak) , Martin és Robi úgy döntöttek, hogy egyik botjukkal 15-20 méterre horgásznak - ami később helyes megérzésnek bizonyult. Nekem - köztük ülve - kicsit bezáródtak a lehetőségeim. Az első éjszaka nagyon nyugodtan telt, túl nyugodtan az én ízlésemnek, amikor Martin végre rábeszélt parti látogatásra egy 15,50-es hibátlan pontyot.

Gyönyörűséges hibátlan halak!

A következő nap sem hozott javulást. Közben megmutattam néhány szerelék elkészítését Robinak, és a lebegő horgos szerelék tetszett meg neki a legjobban, ezért két botot fel is szerelt vele. Nemhiába: a következő éjszaka, és a rákövetkező nappal fogott vele hét halat 13 és 18 kg között. S ha az ember jól belegondol, hogy az egész tavon alig ment a hal, ez egy nagyon jó eredménynek számít.

Bojlituning Schlotti-módra

A bojlit egy liquiddel benedvesítem, én a melaszt szeretem, olcsó és jó, de természetesen lehet CSL, Máj, Kagyló liquid, vagy sűrített tej, éppen csak annyit tegyünk, hogy a bojlikat az összerázás után egy vékony folyadék réteggel bevonja.

Kevés Vitamealoval szórjuk meg, majd ismét rázzuk össze. A Vitamealo helyett használhatunk hallisztet, akár fűszereket is, a fantázia szab csak határokat.

Egy pár óra hosszat hagyjuk száradni, és ha szükséges, megismételhetjük a folyamatot.

Ez a nyálkás köpeny több óra hosszat nagyon attraktív illatnyomot hagy maga után a vízben. Ezekkel a Robin Red TNT bojlikkal melaszba áztatva és vitamealoval bevonva etettünk, és horgásztunk.

Martin és én ugyan fogtunk egy-egy kisebb pontyot, Robi viszont megmutatta nekünk, hogyan kell csinálni; a legtöbb hala partközelből érkezett. Utolsó éjszaka úgy fél 11 körül Robi már aludt, mi meg a sátor előtt nosztalgiáztunk a régi szép napokról, amikor egyetlen csipogást hallottam Robi kapásjelzője felől, néhány másodperccel később pedig a másodikat, s már ott is álltam a botja mellett. Pont, amikor odaértem elkezdte húzni lassan a hal a zsinórt az orsóról. Vágjak be neki?- kiáltottam Robinak a sátorba. - Igen, rögtön ott leszek! - válaszolta. Aztán átadtam a botot és röviddel a merítés előtt csak annyit mondtam, hogy messze 20 felett van, ám öt perccel később már a merítőszákban volt a hal. Amikor ki akartam emelni, már csak annyit mondtam: Robi gyere inkább segíteni, mert az új rekordod a 30-ast kapargatja! Mérlegeléskor nem engedtük neki megnézni a kijelzőt... Először én sem láttam, mert én emeltem fel a halat mérleggel mérlegelőszákkal a magasba, csak Martin egyre szélesedő vigyora volt árulkodó, ahogy Robinak mondta: „Welcome in the club now!”, ami annyit jelent, hogy isten hozott a klubban. 31,30 kg nettó súlyt mutatott a Reuben Heaton mérlegem. Ez tórekord, és a te rekordod is, mondtam Robinak, majd hogy hivatalossá tegyük a dolgot, rögtön mentem a klubházhoz, ahol két ellenőr volt éjszakai műszakban. Percek múlva már legalább nyolc ember állt körülöttünk, és nézték, hogy a tó hivatalos digitális mérlege 31,60 kg súlyt mutat.

Hivatalos tórekord! Óriási ugrás Robi számára a 18 kilóról rögtön a 31,60 kilóra - ami egyben a harsányi tórekordot is jelenti!

 Még egyszer hangsúlyozom, nem én fogtam a halat, hanem Robi, tőlem jobbra. Lehet, hogy segítettem egy kicsit, de az tisztelet a padawané. Itt csak megmutattam neki, hogyan tartok én egy ekkora halat. Martin- balra tőlem - 1995-ben együtt készítettük az első bojlis filmet Magyarországon. (Istenem, hogy milyen öregek lettünk...!)

A legtöbb nagy hal a Harsányi-tóban már chippel van ellátva, de ebben még nem volt. Péter előző nap mutatott nekem a számítógépen több halat, 27-28-29 kilósakat, amikben már van chip, de ez a 30 kilót is meghaladó példány még nem lett regisztrálva. Feltehetjük a kérdést magunkban, hogy vajon hány olyan hal lehet még a tóban, ami még nem került be a rendszerbe? Rossz nyelvek mondhatják, hogy Harsány egy túltelepített akvárium, ahol mindenki fog halat, ami talán részben igaz is, de azért nem olyan egyszerű a dolog, hiszen Martin és én egy pár minivel meg kellett elégedjünk. Nekem személy szerint nagyon tetszik ez a víz, szóval bízom benne, hogy ha legközelebb erre járok, jobban sikerül majd a horgászat... Már csak azért is, mert akkor már én is a lebegőhorgos szerelékkel fogok horgászni!     

 

                                     Schlott Christian